A tavaszi szél újra vizet árasztott – Beszámoló

Vannak olyan napok az életünkben, amiket bármikor szívesen újra élnénk. A Queen + Adam Lambert pesti koncertje ezen napok egyike számomra. Bárhogy eltelt már majdnem három hét azóta, még mindig élénken élnek bennem az emlékek, és fognak ezután is.

beszámoló

Nem mondom, hogy életem legjobb évén vagyok túl, lelkileg túl sokszor voltam a mélyben, ezért nem egyszer gondoltam arra, hogy lehet, épp sírok, de majd november negyedikén igenis nagyon boldog leszek. Ebbe a dátumba kapaszkodtam egy-egy nehéz nap során. Reménykedtem benne, hogy tényleg úgy fog sikerülni, ahogy arra előre számítok, és egy napra a szerencse is mellém áll. Boldogan mondhatom, hogy ez teljes mértékileg így is lett.

A szüleimmel, barátnőmmel és anyukám barátnőjével mentünk közösen Debrecenből. Egynél hamarabb nem tudtunk elstartolni, de én hittem, hogy ettől még nem fogok hátul állni. Bár, amikor nagy dugó volt az autópályán, ott már kicsit rezgett a léc, viszont itt sem kezdtem el pánikolni. Volt bennem egyfajta nyugalom, ami persze vegyült némi izgatottsággal.

Bár 7,5 éve Adam a legnagyobb kedvencem, csak tavaly, a bécsi The Original High koncerten láthattam először élőben. Annak meg is volt a hatása, mivel egy percet sem aludtam előtte, most viszont, bármilyen alvászavaros is legyek, ilyen probléma sem merült fel. Kipihenten és pozitívan szálltam kocsiba, a szüleimnek és a barátoknak köszönhetően pedig remek hangulat volt végig az út során. Persze én voltam a legizgatottabb, mint legnagyobb Adam fan a jelenlévők közül, valamint az egyedüli, aki kiemelt állójegyet vett, mert ők négyen együtt ültek.

Fél ötre sikerült odaérnünk. Én gyorsan előregisztráltam, és amíg a szüleim tartották nekem a helyet a sorban – ami még akkor igen rövidnek bizonyult -, elmentem gyorsan vacsorát venni és mosdózni. Közben két barátnőmmel is találkoztam. Számomra miattuk is különleges volt ez a nap, mivel több éves távkapcsolat után végre sikerült személyesen is megismernünk egymást. Az Adam iránti rajongásunk ezt is elhozta az életünkbe, hogy egyszerre legyünk egy helyen.

Háromnegyed hatkor az előregisztrációs állójegyeseket beengedték. Igen ám, csakhogy Virág barátnőm – az Adam Lambert Hungary csapatának egyik másik tagja – csak hatra ért a helyszínre. De bíztunk a szerencsénkben. Én megmondtam neki, hogy igyekszem elől helyet foglalni, mert azért előttem nem állt sok ember. Csakhogy abba nem gondoltam bele, hogy a beengedés azt jelenti, hogy az Aréna állójegyes bejáratáig mehetünk. Így én előre odaadtam a barátnőmnek a kabátomat, hogy berakják a kocsiba, vagyis fél órán át fagyoskodhattam továbbra is kint. Viszont ekkor hálás voltam a tömegnek, mivel miattuk nem éreztem úgy a hűvösebb szelet. A félóra, amit ott töltöttem, pillanatok alatt eltelt. Már csak azért is, mert egy testvérpárral kezdtem el beszélgetni. Akiknek ezúton is köszönöm, hogy miattuk nem éreztem magam egyedül.

Természetesen a biztonságiak kértek minket, hogy ne rohanjunk, mikor kinyitják a kapukat, de persze mi ezzel nem törődtünk, amint szabad volt a pálya, özönlött befele a nép. A lányokkal megbeszéltük, hogy baloldalra rohanjunk, de engem mégis jobbra sodort az áradat. Egyszer csak arra eszméltem, hogy ők az Aréna túloldalán vannak, így én sprintelve rohantam át balra, és mikor megláttam, hogy a velem szemben lévő kordon még jó félig üres, azonnal megcéloztam. Mikor megragadtuk mindhárman a kordont, hirtelen kitört belőlünk egy nagy örömáradat, hogy tényleg megcsináltuk. Már mikor kint nyitották az ajtót, és megláttam a színpadot, én akkor sejtettem, hogy ez egy esélyes első sor lehet. Bár előző nap, ha valaki azt mondja nekem, hogy a rengeteg Queen + Adam Lambert koncertposzt után, amit megírtam az évek alatt, végre én is legelölről nézhetem a magyar showt, nem hittem volna neki. Most tényleg mellém állt a szerencse. Ebben a napban, és ebben a remek formációban hittem, hogy valamelyest ki fognak tudni húzni a lelkemben tátongó depresszióból, és amennyire ez lehetséges volt, sikerült is nekik.

Hét óra előtt pár perccel Virág is befutott, és be is tudott állni mögém, amit igen nagy csodaként könyveltünk el, de tényleg mellénk állt aznap a szerencse. Egyébként érdekes volt, hogy a környezetemben nehezebben teltek be az első pár sorok. Inkább álltak be az emberek ötödik-hatodik sorba a kifutóhoz, minthogy jöttek volna előre hozzánk. Így tudott Virág nyugodtan odajönni mögém hét órakor.

posztba1

Érdekes, hogy mennyivel másabb volt számomra a show kezdete, mint tavaly Bécsben. Egyrészt, akkor láttam Adamet először élőben, ráadásul az nem itthon volt, és nem is a Queennel karöltve lépett fel. Most, mikor Frank által látványosan megkezdték a showt – amire természetesen a videók által fel voltam készülve -, akkor éreztem, hogy az a hatalmas nagy távolság, ami mindig elválaszt Adamtől, most hirtelen megszűnt, és tényleg ott vagyok az első sorban. És hát természetesen sokat jelentett számomra az is, hogy a rock legendák is vele voltak, akiknek Adam által nem csak a munkásságát, hanem a személyiségét is megszerettem, ez az este után pedig még inkább belopták magukat a szívembe. Bevallom, az első dalt még meg is könnyeztem, már csak maga a tény miatt, hogy itt vannak a mi kis hazánkban, és én is ott lehetek, és nem mellesleg, hogy a szüleim is láthatják és hallhatják őket.

A Stone Cold Crazy-nél beindult az őrület előttünk, és áldtam magam, amiért tényleg átfutottam balra, mert Adam sokat volt ott. Mikor tényleg közvetlen előttem állt, és olykor-olykor egy-egy pillanatra még rám is tekintett, éreztem, hogy a szívem feltöltődik. De az egész banda – és nem csak Brian és Roger – zseniális voltak. Érződött rajtuk, hogy még turné elején vannak, így kicsattannak az energiától.

A második blokknál, mikor Adam Frank fején ülve feljött a színpad alól, elállt a szavam. Annyiszor láttam erről is felvételt, de pár méterre tőle, azért ez is másként hatott. A Get Down Make Love-nál pedig, ahogy szintén nagyon közel hozzám, a földön, igencsak szexuális pózban énekelt a kedvencem, szerintem levegőt is elfelejtettem jó párszor venni.

De az est legszebb pillanata úgy hiszem, hogy szinte mindannyiunknak az volt, mikor több mint tizenkétezren elénekeltük a Tavaszi szélt. Ezt egyszerre éreztem történelmi pillanatnak, múltidézésnek és tisztelgésnek Freddie előtt. A libabőr mindenkinél garantált volt. Akkor ott igenis öröm volt magyar embernek lenni. Köszönöm minden résztvevőnek, hogy együtt élhettem át velük ezt a remek élményt.

Közvetlen ezután jött számomra egy újabb gyönyörű pillanat. A Somebody To Love alatt ismét könnyek lepték el a szememet, mivel olyan rég vártam már arra, hogy azokat a hangi frazírozásokat, amikkel megfűszerezi Adam ezt a dalt éneklés közben, végre élőben is hallhassam, valamint a szívemben, akkor borzasztóan éreztem azt a bizonyos szeretet. A koncert előtti napokban végigfutott bennem az elmúlt 7,5 év, amióta Adam a kedvenc énekesem. Annyi minden történt velem ezen időszakban, rengeteget változtam, de Adam mindig egy biztos pont volt az életemben, és az lesz ezután is. Mikor ezt a dalt énekelte, akkor ott állva a tömegben, végiggondoltam, mennyi szeretetet adott nekem, anélkül, hogy ő erről valaha is tudomást szerzett volna. Ott állt mellettem rengeteg Glambert, akik hasonló cipőben voltak, valamint a sok Queen rajongó is, akik még úgy is, remélhetőleg életük egyik legjobb estélyét élték át, hogy az általuk imádott bandának az énekese sajnos már csak fentről tekintve le ránk, lehetett köreinkben.

Roger a dobversenyével, valamint Brian a gitárszólójával bizonyítottak mindenkinek, akinek akár egy hangyányi kételye is volt afelől, hogy ők még elemükben vannak-e. Mind megkaphatták a választ, hogy nagyon is élettel-teli és zseniális zenészekről van szó. Több ízben elmondták már, hogy Adam újraélesztette őket, és csak remélni tudom, hogy újult erejük még sokáig kitart. Ennek a két remek embernek van még miről és miért zenélnie, nekik még mindig színpadon a helyük. Addig igenis még él a Queen bizonyos formában, amíg ők azt nem mondják, hogy vége!

A látványvilág a Who Wants To Live Forever és a gitárszóló alatt is zseniális volt. Bár a legelső sor egyik hátulütője, hogy ezeket a közelség miatt annyira nem tudtuk értékelni, de valamit valamiért. Viszont így is olykor éteri élményként tudnám leírni azt, amit a lézer show és a 3D-s elemek nyújtottak. Én nem hiszem, hogy jelen pillanatban van a világon olyan turné, ahol ennél látványosabb képi világot kapnának a nézők. De cáfoljon meg az, aki tud ilyet!

Biztos, sok Queen rajongó sérelmezte, vagy csak szimplán nem izgatta az, hogy Adam egyik dala is felcsendült az este folyamán, de úgy hiszem, hogy azok után, hogy Adam háttérbe szorítja igen sokszor a szóló karrierjét a banda miatt, ennyi nem nagy ár, főleg, hogy ahogy a korábbi két dala esetében is, amiket játszottak egy-egy turnéjukon, valószínűleg most is Brian és Roger ajánlották fel, hogy bele kerüljön a dallistába Adam slágere. A Whataya Want From Me-nél egyébként egyértelműen érezhető és halható volt, kik a Glambertök. Mi ott elől egy kupacban nem is kevesen voltunk, és végig énekeltük a dalt, amit úgy tűnt, Adam is kiszúrt, így sokat felénk fordult, amit értékeltünk ám! Én nagyon szerettem, hogyan dolgozták át a zenei alapot úgy, hogy ne érezzünk nagy változást, de közben mégis jobban beleilljen a Queen dalok közé. Sokat jelentett nekem, hogy ismét hallhattam élőben, ráadásul egy ilyen remek feldolgozásban a Whataya Want From Me-t.

Ezután következett a kedvenc Queen dalom, a Who Wants To Live Forever, amit mindennél jobban vártam. Azt már tényleg nem tudom szavakba foglalni, milyen csoda volt az az élmény, amit a hallgatása közben szereztem.

A Radio Gaga-nál nem bántam volna, ha Adam arra jön pacsizni, ahol állok, de az már túl sok lett volna a jóból, és amúgy sem amiatt kell sírni egy ilyen este után, ami nem történt meg, hanem annak kell örülni, ami megvalósult. A Bohemian Rhapsody is remek része volt a shownak, a zenetörténelem egyik legkülönlegesebb dalának tartom, és ebben a formában tetszett eddig a legjobban a Queen + Adam Lambert koncertek során, így örülök, hogy így hallhattam élőben.

A záró akkord alatt, ahogy kilőtt előttem a konfetti, valamint ott állt a színpadon a kedvencem koronában két nagy legendával és más kiváló zenészekkel, és együtt énekeltük, hogy mi vagyunk a bajnokok, akkor ott, igenis azok voltunk.

Hazafelé tudom, hogy volt egy blokk, amikor nyitott szájjal ültem a kocsiban, és próbáltam feldolgozni azt a rengeteg impulzust, amit az este során szereztem. Ez tényleg olyan nap volt, amit bármikor újra csinálnék az első percétől az utolsóig.

queen_k2017_04

Ezután is meg szeretném köszönni, mind a Glambert közösségnek, mind a Queen rajongóknak, hogy már a koncert előtti készülődés során, és azon az estén is összefogott a két fandom. Biztos, sokan nem jöttek el a showra, mert úgy voltak vele, hogy a Queen semmit sem ér Freddie nélkül, míg mások, hogy Adam Lambert koncertre nem mennek, ha nem a saját dalait énekli. Remélem, hogy mindenki egyetért velem, aki ott volt, hogy élete egyik legnagyobb hibáját követte el az, aki tényleg hasonló okok miatt nem jött el november negyedikén a Papp László Sportarénába. Gyönyörű látványt nyújtott, hogy jobb oldalamon egy ötvenes éveiben járó Queen rajongó nő együtt bulizott tinédzser Glambertökkel, míg olyanra is biztos volt példa, hogy középkorú Glambertök szórakoztak fiatal Queen rajongók mellett. De a családomtól hallottam, hogy az ő szektorukban óvodásoktól kezdve idős házaspár is volt. Mert a zene, akkor átívelt korosztályt és rajongói táborokat. Talán ezért is lehetünk a leghálásabbak ennek a formációnak, hogy összehoztak minket. Én bevallom alássan, hogy valószínűleg nem sok mindent tudnék a Queenről, azon kívül, hogy a rádióban felismerném a dalaikat, ha Adam nem került volna a banda élére. Nagyon sokat veszítettem volna, ha ez így van. Remélem, idővel egyre többen belátják azt, amit Adam minden interjúban és koncerten is hangoztat, hogy ő nem próbál Freddie lenni, ő is a rajongója volt és lesz is, hanem az örökségét szeretné hirdetni, és igenis azt teszi Brianékkel karöltve. A pesti koncerten is láthattuk, hogy mai napig megidézik Freddie szellemét a showkon, mert ez jár neki!

Reméljük, hogy jönnek ők még szerény kis hazánkba a közeljövőben!