Adam visszanyúl a glam rock gyökereihez – Yahoo Music! interjú 2. rész

Már korábban elhoztuk nektek kedvencünk Yahoo Music!-nak adott interjújának elejét, most pedig itt a folytatása.

yahoo2.rész

Szinte hihetetlen, hogy már 8 éve, hogy az American Idol versenyzője voltál. Az újságcímlapok tele voltak veled, a szemceruzás, glam rock énekessel. Akkor ez nagyon sokkoló volt az embereknek, azóta azonban nagy változás ment végbe.

Annyival másabb minden, mint nyolc éve. Senki sem tudhatta biztosan, hogy én, mint nyíltan meleg előadó képes leszek-e befutni. Ez számomra nagyon vicces volt, mert úgy álltam hozzá, hogy: “Nincs más választásom, ez vagyok én.” De azért jó páran felhúzott szemöldökkel fogadtak a szakmában. Most már azonban nagyon sok olyan meleg művész van, aki semmilyen szakmai akadályba nem ütközik. Például 2009-ben hatalmas nagy botrányt okozott, amiért megcsókoltam az AMA színpadján egy fiút, ami szerintem ma már nem lenne az.

Kissé felrobbantottad aznap az internetet.

Az emberek nem tudták hova tenni a dolgot. Másnap vissza is mondta a meghívásomat a Good Morning America. Az ABC pedig kicenzúrázta a csókot, amikor interjút készítettek velem az estéről. Bár kicsivel előtte nyugodtan bevágták Britney és Madonna VMA-s csókját. Én meg néztem, hogy: “Mi van?” Nagyon furcsa kettős mérce volt akkoriban, ami szerintem ma már nincs. Már senkit sem botránkoztatna meg egy ilyen eset.

Szerinted a te sikered hatással volt az LMBT közösség előrehaladására?

Úgy hiszem, hogy én egyike vagyok a sok-sok darabkának, ami ehhez kellett. Nagyon sok fiatal művésszel és rajongóval beszéltem erről, sok üzenetet közvetítettem a közösségi médián keresztül, és nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam ezek miatt. Pár hete beszéltem egy fiatal, energikus, hip-hop előadóval. Online beszélgettünk arról, milyen meleg előadónak lenni ebben a szakmában, és mondott pár nagyon jó dolgot, például, hogy: “Még csak egy gyerek voltam az Idol alatt, és előtted nem láttam senkit a TV-ben, aki ilyen lett volna, aki nyíltan vállalta, hogy meleg és ováció övezte, amit csinált. Miattad hittem el, hogy azért, mert meleg vagyok, még lehetek sikeres.” Hogyha tényleg ilyen hatással voltam sok emberre, akkor nagyon örülök, hogy képes voltam inspirálni őket.

Milyen inspirációt szeretnél nyújtani a Two Fux című daloddal?

Egy könnyedebb hangzású dalt akartam csinálni. Nagyon sötét tud lenni mostanában a pop ipar. Az én korábbi albumom is kissé sötétre sikeredett. Maga a világ is kissé sötét lett mostanság, így arra gondoltam: “Miért ne csalhatnék egy kis mosolyt az emberek arcára?” Úgy érzem, ezt kell most közvetíteni a hazámban. Egy határozott lázadást érzek. Sok feszültség áll fenn az országunkban, rengeteg konfliktus és aggodalom osztja meg az embereket. De az egész világot átjárja egyfajta idegesség. Úgy hiszem, hogy a Two Fux olyan reményteli energiát közvetít, ami segíthet az embereknek, hogy magabiztosak legyenek, de közben ki is kapcsolja őket és mosolyt csal az arcukra, hisz nem veszi magát túl komolyan a dal. Egy ilyen pozitív energiát akartam most közvetíteni.

Mikor hallhatunk tőled új zenét? És az a Two Fux-hoz hasonló lesz?

Több dal is készülőben van már. Biztosan fog még több zeném megjelenni idén… Nagyon izgatott vagyok emiatt. Ez a projektem inkább a glam-rock korszakomhoz nyúl majd vissza. Érzek egyfajta vágyat a modern rockra. Amit a leginkább szeretek a kedvenc rock sztárjaimban, mint Freddie Mercury, Prince és George Michael, hogy egyszerre tudtak a zenéjükkel és a személyiségükkel is inspirálni. Ők aztán lesz…tak mindenkit. Azt tették, amit csak akartak. Egyediek voltak, és ezért nem kértek bocsánatot. Most ezzel tudok a leginkább azonosulni. Ez a legújabb projektem mögötti inspirációm: az én hőseim, és az, hogy miért és hogyan voltak ők az én hőseim.

Túl sok rocksztárt vesztettünk mostanában el, így szükségünk van újakra.

Emlékszem, milyen gondolatok lepték el a fejemet a rossz hírek hallatán, mikor Prince és George Michael elhunytak, és korábban, mikor Michael Jackson: “Wow, ők voltak azok, akik teljes mértékileg felvállalták magukat.” Ők nem úgy öltözködtek, mint mindenki más. Nem követtek semmilyen trendet. Nem alakították magukat az emberek ízlése szerint. Megvolt a bátorságuk ahhoz, hogy a különcségüket, az egyedülállóságukat felvállalják. Én mindig is szerettem hasonlóképpen kifejezni magam, de az elmúlt kilenc évben nem egyszer ütköztem emiatt ellenállásba. Sok zenész úgy van vele, hogy: “Ööö… Nem hiszük, hogy ez működne, ez kissé furcsa. El lehet ezt adni?” Ilyen dolgokat hallottam. Ezért is volt rossz ezeknek az ikonikus pop sztároknak a haláláról hallanom, így elhatároztam, hogy: “Tudjátok mit? Én szeretném ezt az irányzatot tovább vinni.” Persze amennyire képes vagyok rá. Közelében nem vagyok az ő szintjüknek, de attól még igyekszem majd ezt az irányzatot életben tartani.

Mikor a Queennel énekelsz egy színpadon, akkor Freddie tiszteletére énekled a Two Fux című dalodat. Ő valamilyen módon inspirációd volt hozzá?

Azért az ő tiszteletére szól, mert, amikor Freddie színpadon volt, teljesen szabad volt. Azt tette, amit csak akart. Láttam pár éve egy koncertfelvételt róla Montrealból, ahol egy apró, fehér rövidnadrágban volt, mezítláb, és folyamatosan kóválygott a színpadon, annyira vicces volt. Mint egy kisgyermek a szobájában. Annyira jó régi felvételeket nézni róla, látni, milyen vad volt a színpadon. Ilyen a Two Fux szelleme is. Nem érdekel, hogy tetszik-e másnak, nekem tetszik, így magamért éneklem.

Az új dalod igazán jól beleilleszkedik a Queen dalok közé, kissé olyan, mint egy elveszett Queen dal. A közönség is elég fogékony rá.

Az utolsó pillanatban készültem el vele a turnénk előtt. Amikor megmutattam Briannek és Rogernek, és nagyon tetszett nekik, akkor úgy éreztem, mintha egyfajta stílusváltáson mentem volna át.

A Queennel való közös munka a glam rock irányába terelt téged?

A Queennel való turnézás miatt jöttem rá, milyen fontos is számomra a klasszikus rock, és találkoztam a világban azzal a közönséggel, akik kapóak erre, így ez is mindenképp a szemem előtt volt, mikor a stílusváltásomon gondolkodtam. Szerintem sokan leragadnak egy műfajnál, én viszont sohasem voltam ilyen. Én szeretek különböző dolgokat összekeverni egy dalban. Sok különböző zenei stílust szeretek. Szerintem egy jó showhoz különböző színeket kell összekeverni. Vissza akarok térni ahhoz, amit a leginkább szeretek a zenében, amiért első körben belekerültem ebbe a világba, ez pedig a hajtóerő.

Bár úgy sejtem, hogy nem törődsz ezzel, de nem aggódsz amiatt, hogy az új dalod a címe miatt nem kerül majd rádiós és tévés játszásba?

Lesz…om. A Spotify szerencsére nincs lecenzúrázva. Mást nem tudok mondani.