Hullócsillag vagy popsztár?- avagy, hogy maradhatunk a szakmában tehetségkutató után

Min múlik egy feltörekvő sztár élete? Mi van a tehetségkutatók csupán 1 órás tündöklése mögött? És vajon mi történik azon előadókkal, akik hétről hétre megörvendeztették a nézőket, és rajongók százait tudhatták maguk mögött? Az alábbiakban elolvashatjátok kizárólag az én véleményem erről! 

13694096_1162262430491753_433928094_o

A mai tehetségkutató műsorok mind arra épülnek, hogy a jelentkező emberek körül minél nagyobb felhajtást csinálnak, amiből a babérokat mind le is aratják.

A műsor ideje alatt az énekesekkel rengeteg producer, stylist, sminkes, énektanár, koreográfus dolgozik, de senki nem készíti fel őket arra, mi lesz a műsor vége után. Hagyják az énekeseket a kényelemben, tudván, hogy nem sokuk marad életképes a média világában.

Egy néző számára felállított műsor mögött rengeteg stresszes, rohangálós óra áll, a média és sajtó érdeklődés még felfokozottabbá teszi a felkészülést. Sok tehetségkutató nyertesével történik meg az, hogy habár megnyeri a műsort, a nevére mégsem emlékszik senki, se a hangjára.

Min múlik az, hogy valaki sikeresebb lesz a másiknál? A tehetségkutatók igyekeznek minél hatásvadászabb módszerekkel előre tolni versenyzőiket, ami miatt sokukból kikopik igazi énjük, és arra koncentrálnak, hogy minél eladhatóbbak legyenek. Ők azok, akik 15 perc hírnévért jöttek, és nem rendelkeznek komolyabb célokkal.

Manapság kevés előadó dönt úgy, hogy őszintén vállalja önmagát a közönség előtt, már a tehetségkutatóban, vagy utána. Ezért, ha egy menedzser vagy kiadó sem látja benne a jövőt, a hirtelen jött ismertség el is tűnik, olyan gyorsan ahogy jött.

Nézzünk példát a tehetségkutatós világból. Az American Idol 2002-ben indult, ez alatt rengeteg énekes vett részt a meghallgatásokon, döntőkben.

A legtöbbjükre csak rámondja az ember, hogy igen ő volt az egyik versenyző, de semmi több. Eltűnt, mintha sose lett volna.

Kapásból csak 3 ismert American Idolos-t tudok mondani, akik a mai napig híres dalaikkal ostromolják a slágerlistákat. Kelly Clarkson, Carrie Underwood és Adam Lambert.

Bár Kelly és Carrie megnyerték saját szériájuk döntőit, Adam az utolsó pillanatban csúszott le az első helyről, Kris Allen javára.  Azt elnézve, hogy anno mindenki Adamet jósolta a nyertes pozícióba, még maga Kris is, nem nyert, de mégis az ő neve maradt a köztudatban.

Adam a műsor alatt egyedi hangjával és stílusával rögtön elnyerte mind a rajongók, és a zsűri szívét is. Viszont a műsor producerei nem látták jónak a műsor vagy Adam karrierje szempontjából, hogy felvállalja homoszexualitását. Hogy miért, talán a nézettség esett volna mélyrepülésbe? Azt jól tudták, hogy Adam rajongói táborának nagy része tinédzserekből állt, ami akkor hatalmas bevételt jelentett a csatornának. Talán ez a titkolózás is lehetett az egyik ok, amiért a második helyet érte el.

Viszont itt a legjobb példa arra, hogy egy igen populáris műsor nyertesére vajon miért nem emlékszik senki?

A kockázatvállalásnak óriási szerepe van, főleg egy fiatal előadó szempontjából. Ha nem kockáztatsz, elbuksz, akkor is ha jó hangod és  tehetséged is van.

Könnyen lehet, hogy az akit „könnyen eladható”-nak ítél egy műsor, az később a felhajtás nélkül semmire se viszi. Egy menedzsment akkor szerződtet, ha lát benned elég pénzt és fantáziát.

A kulcs a sikerhez tehát az eredetiség. Ha a tehetség megvan, az maga nem elég.  Kell egy nagy adag szerencse, magabiztosság, némi hatásvadász húzás, és hogy mind a nézők, mind a szakma lássa, őszinte és hiteles előadó vagy igazi céllal és stílussal.