A linzi “lélekgyógyítás” – Gyöngyi beszámolója

Amikor nem várunk semmit, akkor kapunk meg mindent. 2016. május 25. örökre bevésődik az emlékezetembe: Queen + Adam Lambert koncert Linzben.

gy1

Napok óta nem gondoltam ezzel a koncerttel kapcsolatban semmire. Üresnek éreztem magam, nem voltak elvárásaim. Ki akartam tisztítani az elmémet, hogy be tudjak majd mindent fogadni.
Kérlek, nézzétek el nekem, ha az időrendben van némi keveredés, de az egész élmény még annyira friss az elmémben, még nem kristályosodott ki teljesen minden.

Több órás autóút után végre Linzbe érkeztünk. Kóvályogtunk egy sort a városban, mire megtaláltuk a stadion felé vezető utat… És, akkor az út szélén, teljesen váratlanul megláttam a táblát: „Queen + Adam Lambert”. Akkor szabadult ki belőlem az első: „Ez hihetetlen!” felkiáltás, ami aztán az este folyamán még úgy 200-szor elhangzott tőlem.
Az első soros helyért megdolgoztunk, de megszereztük! Némi tanakodás után eldöntöttük, hogy a lehető legközelebb akarjuk magunkat a színpadhoz és Adamhez. De rá még várni kellett…

A buli kezdete osztrák „rock királyokkal” indult, de nem írnám le kínlódásunk történetét… Az agysejtjeim folyamatosan pusztultak, de túléltük! A szörnyű előzenekarok után hirtelen elkezdett benépesülni a színpad. Lekerült a huzat Roger dobszettjéről és a két irányba futó aranyozott lépcsőkről is. Hamarosan azonban egy hatalmas Queen emblémás függönyt engedtek le, és némi hajmeresztő technikai malőr után a függöny „bezárult” . Na, az a pillanat volt, amikor kitisztult az agyam és fel tudtam fogni, hogy a rock történelem „királyait’ fogom látni, Adammel együtt! És ott elindult a lavina. Folyamatosan nevettünk a lányokkal, támogatva szorítottuk egymás kezét-vállat, kit hol értünk. Ekkor már iszonyatos szívdobogással küzdöttem, hol jéghideg volt a kezem-lábam, hol levert a víz. Ideges, de jóleső izgalom töltött el. Fogalmam sem volt, mire számítsak.

gy2

Hát, amit ezek után tapasztaltam, arra nem voltam lelkileg felkészülve… BUMM! Elkezdődött! ADAM… One Vision… Egy látomás… pontosan ezt éreztem. Ahogy megláttam a szegecses dzsekijében, megállt a szívem egy pillanatra. Érzelmi robbanás volt! Annyira gyorsan történt minden, és annyira sok volt az inger… vizuálisan… vokálisan… lelkileg. Megrázó volt. A zenei élmény azonnal ütött. A látvány pedig leírhatatlan! A kb. 5×8m-es led fal, az arany lépcsők, a fémesen csillogó dobok, minden! És persze Adam, akinek a lénye, olyan hihetetlen egységet alkotott Briannel és az egész zenekarral. Ragyogott! Az alázat, a zene, a Queen és Freddie iránt, az arcára volt írva minden érzelem. A zenével való együttlétezése és hozzáállása azt hiszem, méltóvá teszi Őt a Queen-ben elfoglalt jelenlegi helyének megtartására. Adam, mint zenész, mint ember, mint jelenség egy óriási érzelmi sokkhatás. Feldolgozhatatlan!

gy3

Annyira jó helyet sikerült megcsípni. Előttünk állt meg az est folyamán nagyon sokszor. Ránk nézett, látott minket és mosolygott, csak mosolygott. Persze egyből lecsekkolta, hogy „Adamesek” vagyunk. A vísítás… igen, amikor előttünk állva ránk nézett és ránk mutatott. Na igen, az a visítás csak NEKI szólt!

Fantasztikus volt ennyire közelről megtapasztalni az energiáit, amit szinte sugárzott magából! Láttam az arcán a gesztusokat, a szemét, ahogy nevet, a mozdulatait, mindent!

gy5

A Radio GaGa természetesen a legemlékezetesebb pillanat volt. Adam lejött a színpadról és megérintette a kezem. Felemelő és olyan tiszta élmény volt, érintésnyi távolságból látni az arcát, a fantasztikusan világító kék szemeit, a mosolyát. Akkor és ott megsemmisültem egy kicsit. Mintha örökre megállt volna az idő. Az a pillanat újra és újra visszajátszódik a fejemben. Felejthetetlen.

Ahogy telt az idő és szóltak a dalok egymás után, megpróbáltam kicsit elszakadni Adamtől, kevés sikerrel, végül muszáj volt levennem róla a szememet és a zenére koncentrálnom.

Brian gitárszólója alatt sikerült a gondolataimat megzabolázni, és arra gondoltam, mennyire szerencsés ember vagyok. Itt lehetek, hallgathatom és láthatom a rock történelem legnagyobbjait. Aztán ahogy hallgattam a zenét, és néztem a csodálatos látványt a kivetítőn, rég kihalt állatok, csillagképek, napfogyatkozás… a lézerfényekkel együtt annyira földöntúli volt az egész. És az volt a The Original High! Mindig emlékezni akarok erre az érzésre! Szeretet járta át a szívemet, hogy itt lehetek, ezt a családomnak köszönhetem! Nagyon boldog voltam a tudattól, hogy: “Jó helyen vagyok velük!” Ez az élmény pedig megerősített abban, hogy a zenének igenis gyógyító ereje van! Varázsütésre behegednek a lélek kis sebei, hogy tiszta szívvel lehessen tovább haladni életünk számunkra kijelölt útján.

gy6

A koncert teljes galériájáért kattintsatok a képre! 🙂