Adam: “Magasak az elvárások, de bízom az albumban!” – Fresh 102.7 rádió interjú

Adam Lambert a Fresh 102.7 rádió stúdiójában járt, New York-ban.

Ebben az interjúban Adam elmondta, hogy az album mindenképpen pop hangzású, mert a dalok nagyon fülbemászóak, mozgásosak, viszont nem a rágógumi-pop műfajról beszélünk, hiszen a dalszövegek sokkal melankolikusabb témákat érintenek. Ahogy a divat választásai a múltban úgy a zenéje is kicsit mesterkélt volt, most azonban viszont sebezhetőbb, nyersebb, valódibb, mint valaha.

Még az album munkálatainak elején leültek beszélgetni a két producerrel, arról, milyen irányba szeretne Adam haladni ezzel a projekttel és a két producer bátorította arra, hogy olyasvalamit csináljon, amit eddig még nem, kicsit vegyenek vissza a csillogásból, hiszen akkor jobban látszik az ember lelke a zenében, ha nem vonja el a figyelmet a túlzott ragyogás. Ezen kívül Adam ezt az albumot érzi eddig a legjobb vokális teljesítményének!

Sokféle egymástól különböző téma jelenik meg a lemezen, sok szám szól kapcsolatokról, szívfájdalomról, de nem mindegyik. Adam próbálta megfogalmazni azt, amit a baráti körében látott és tapasztalt Hollywoodban. Viccesen megjegyezte, hogy néha olyan mintha Oprah-t játszana és talk show-t vezetne, ilyenkor egy csésze kávé, vagy ebéd, vagy pár margarita koktél felett megvitatják, ki min megy keresztül. Azt tapasztalta, hogy mindenki keres valamit, amiről azt gondolja, hogy majd boldoggá teszi, de senki nem tudja pontosan megfogalmazni mi az a valami. Ezt a kérdést feszegeti a The Original High című szám és maga az album is. Vajon, hogyan hat ez a folytonos sóvárgás és görcs, hogy az ember sikeres legyen az olyan nagyvárosokban, mint Los Angeles vagy New York a későbbi életünkre vagy az életünk egyéb területeire. Ez nem egy abszolút szomorú és depresszív gondolat, néha teljesen rendben van, ha az ember nem tudja, mihez is kezdjen és kicsit elveszett. Néha csak el kell fogadni, hogy nem tudhatunk mindent.

Nagyon magabiztosan áll az albumhoz:

Adam: Magasak az elvárások, de bízom benne! A vokál, a dalszövegek, minden a helyén van. Úgy érzem ez a legerősebb pop album, amit eddig alkottam. A legjobbak között is a legjobbakkal dolgozhattam rajta és egyszerűen alig várom, hogy mindenki hallhassa. Az emberek nem is sejtik, hogy meg fognak lepődni, nem hiszem, hogy tisztában vannak azzal, amit annyira várnak. Lesznek meglepetések.

A riporter úriember megjegyezte, hogy a Ghost Town videója emlékezteti George Michael egykori hatalmas slágerére a Faith-re és annak videójára. Adam elmondta, hogy a hasonlóság nem szándékos, talán Hype Williams-nek (a rendezőnek) valahol az agyában jelen volt az a vizuális világ, de nem beszélgettek erről. Adam imádja George Michaelt és a Faith sikerét, mint pop album elképesztőnek tartja, szóval hízelgő, ha az emberek hasonlóságot fedeznek fel a két éra között.

Riporter: Reméljük ugyanannyi példányszámban kel el a te albumod is, mint az.

Adam: Héé, manapság már SENKI nem ad el annyi lemezt, mint a régiek, de milyen szép is lenne. *nevet* Furcsa, mert az ember mindenhol ezt olvassa, hogy a Billboard és egyéb zenei oldalak összehasonlítgatják az előadók eladásainak számát például az öt évvel, ezelőtti helyzettel és ennek nincs értelme, manapság nem sokan veszik meg a zenét. Minden előadó szám adatai lejjebb csúsztak. De reménykedem, hogy ez az album nagy siker lesz!

Ezek után játszottak Adammel egy játékot, aminek a neve: „Legkínosabb”
Különböző opciókat kínáltak fel Adamnek kínos témákban, Adamnek pedig hoznia kellett mindegyikre egy példát a saját életéből.

  1. Legkínosabb találkozás egy rajongóval.

Adam: Itt New York-ban egy jótékonysági eseményen léptem fel, Cyndi Lauperrel, és mikor elhagytam a helyszínt, már várt rám az autóm, és volt ott pár rajongó a bejáratnál is, de amikor beültem a kocsiba észrevettem, hogy már ül bent valaki az utazótérben. Ott ült egy hölgy. Szög egyenesen az előtte lévő ülést bámulta, mintha attól, hogy nem néz rám, láthatatlanná válhatna. Annyit mondtam neki, hogy „Hello” ő meg csak megköszörülte a torkát de nem nézett rám. Nagyon furcsa volt, mintha azt gondolná: „Nem lát engem, láthatatlan vagyok.” És visszafordultam a pasihoz, aki a kocsihoz kísért, és azt suttogtam: „Van valaki az autóban…”, ő meg: „Micsoda?? Mi van..?”, gyorsan a túloldalra sietett és azt mondta [a hölgynek]: „Ki kell szállnia!”, a nő meg csak annyit mondott, hogy oké és kicsusszant az autóból. Nagyon bizarr volt. De meg kell jegyeznem, bárki is volt az, ehhez bátorság kellett! [Nem rúgott ki senkit emiatt az incidens miatt] Jót nevettem rajta, vicces volt, bátor dolog volt!

  1. Legkínosabb csók:

Adam: Valószínűleg az első csókom, az elég fura volt. Egy Bridget nevű lánnyal volt, San Diego-ban a strandon és négy évvel idősebb volt nálam.  Én 14 éves voltam, ő 18. Hűha, ő tanította meg, hogyan kell.

  1. Legkínosabb celeb-találka:

Adam: Elég sok ilyen volt. *nevet* Rá kellett jönnöm, hogy attól, hogy celebek vagyunk és mind ugyanabban a “klubban” vagyunk még nem biztos, hogy jól ki is fogunk jönni egymással.  Mármint, mindig próbálkozok, nem így gondoltam mikor belekerültem ebbe a bizniszbe. Azt gondoltam, de jó, egy klubban vagyunk, mind együtt fogunk lógni a reptéren és nem tudom, ünnepelni…de néhány híresség egyszerűen csak fura volt. Néhány embernél elfogott a rajongás, például Madonnával, mikor találkoztam. Az egy halleluja pillanat volt. Tudta ki vagyok, nem tudom érdekelte e *nevet*, de tudta. Beszélgettünk egy kicsit és csak nem akartam elhinni hogy megismerhettem Madonnát.

  1. Legkínosabb találkozás egy exeddel:

Adam: Húha, gondolkodnom kell. Nem is tudom, az a fajta érzelgős srác vagyok, aki jó barátságot ápol az exeivel. Ha tényleg olyan sokat jelentettek nekem és akkora részei voltak az életemnek, akkor nem látom értelmét a drámának. Én nem így működök. De a legkínosabb mégis az, amikor összefuttok az exeddel és ő is van valakivel meg te is, és [kínos mosolygás] ez a: „Khm, ő itt az új…”, az ilyen mindig kellemetlen és ez megtörtént velem is.

  1. Legkínosabb díjátadó pillanat:

Adam: Az AMA-n való estém meglehetősen kellemetlen volt, ugyanis elestem az előadásom alatt. Nem sokan tudják ezt. Hála az égnek, szerintem nagyjából tisztában voltam azzal, hogy épp esek, így összegömbölyödtem és gurultam, szóval talán úgy tűnhetett, mintha a koreográfia része lenne. Egy nagy fém építményen történt és meg is ütöttem magam. Mikor lejöttem a színpadról a térdem fájt, felsértettem. Ha az ember visszanézi, lehet hallani, ahogy mikrofon koppan. Nem tudom, hogy csináltam, de nem énekeltem mellé, és az egyik barátnőm lábánál landoltam, aztán nagy, kerek szemekkel ránéztem, aztán rugózni kezdtem. Akkor megijedtem.

  1. Legkínosabb fellépés [Talán, akkor ez a fellépés]:

Adam: Az esés után kicsit elszabadultak a dolgok, ha emlékeztek. *nevet* Kicsit őrület volt.

  1. Legkínosabb szituáció, mikor lefényképeztél valakit, és észrevettek:

Adam: Nem is tudom, nem vagyok ez a fajta srác…ó, de talán két éve az MTV díjátadón lefotóztam Iggy Azaleát. Rendelt magának, oda, a székéhez egy piros tortát és azt lefotóztam. A rúzsa színben passzolt a tortához, lenyűgöző volt. Igazi díva pillanat! Nem vett észre, de felraktam a netre, nagyszerűnek tartottam.