Billboard: Adam Lambert ijedtsége ellenére kiállt Ghost Town című dala mellett!

Adam április 23-án interjút adott a Billboard-nak, melyben természetesen a The Original High-ról és arról elsőként debütált daláról, a Ghost Town-ról beszélt, valamint arról, hogyan talált rá erre az új, különleges hangzásra Svédországban. A podcast adásába nem került bele, ám a Billboard egy külön cikkében írt róla, hogy szóba került a turnézás is, Adam pedig bízik benne, hogy, ha az új album népszerű lesz a zenehallgatók körében, akkor útra kelhet ezzel az új anyaggal.

Utoljára 2010-ben turnézott saját albummal az államokban, ez volt a Glam Nation Turné. A Trespassing nagylemezzel “csak” egy kisebb lélegzetvételű turnéra futotta Európában és Ázsiában, 2013 elején.

“Volt pár független amerikai koncertem is [a Trespassing után], de sajnos…mármint, köztudott, hogy a Trespassing nem éppen volt az a kereskedelmi sikeralbum, amire számítottunk, ami egy nagy turnén is megállta volna a helyét. Nagyon nagyon hálás vagyok a rajongóknak, hogy szinte felzabálták és, hogy első helyen végeztünk a Billboard 200-as listáján. Nagyszerű volt. Kiállok az album mellett.

A podcastban a riporter elmondta, hogy Adam hajszíne ragyogó, ő maga pedig nagyon barátságos és kedves volt. Bővebben beszélgettek, arról is, milyen volt felfedezni, hogy Madonna kislemezének a címe ugyanaz, mint az ő visszatérő dalának. Először kicsit bepánikolt, végül mégsem vonta vissza a választását.

Kiderült, hogy mikor Adam az autóból posztolta azt az izgatott Instagram videót – amikor először hallotta a Ghost Town-t a rádióban – éppen a Billboard Podcast interjúra tartott. Boldogan számolt be erről.

“Pont most hallottam először a dalt, váratlaul, a rádióban…és egyszerűen…azt éreztem: VÉGRE! Több, mint egy évig dolgoztam az albumon, de a dalok nagy része ősz végére már kész volt és azóta csak várok. És meg kell mondjam, nem én vagyok a világ legtürelmesebb embere. Azóta csak dobolok az ujjaimmal, de meg kellett tanulnom, hogy a titokzatosság a barátunk. Ez is a show biznisz része.”

Max Martinról:

“Ő a Ghost Town producere, de nem egyedül akarja bezsebeli az elismerést érte. Ez az amit szeretek Max-ben. Sosem az egójáról szól a történet, a célja az, hogy remek számokat készítsünk közösen, nem számít, hány ember kell hozzá, a lényeg, hogy a végeredmény jó legyen! Ez az egyik oka, amiért olyan jól kijövünk. Gyakorlatias, jó srác!”

Írás/dalszerzés:

“Voltak dalok, amiket Max és Shellback szinte készen kaptak, meghallgatták a demókat, majd utána voltak további ötleteik, javítgattunk rajtuk, és voltak, amelyek pedig tőlünk fogantak és alakultak. Ez a két producer elképesztő csapattal rendelkezik. A dalszerzők, a srácok, akik az ütemeken dolgoznak, ez a gyártó társaság az MXM és nagyszerű munkát végeznek.

Max nyerte a Grammy-t idén az év producere címért. Ez az első Gammy-je, ami őrültség. Az időzítés, meg kell mondjam, egy érdekes állat. Néha a legjobb barátod, néha pedig egyszerűen elárul. Szóval minden az időzítésen múlik. Jelenleg minden sínen van vele és a csapatával és nagyon hálás vagyok, hogy a része lehetek ennek a folyamatnak.”

Az RCA Lemezkiadóról:

“Az oka annak, hogy kiadót váltottam, tényleg ennyi: más elképzeléseink voltak a kreatív munkáról. Nincs sértődés, sok ember van ott, akik nagyon keményen dolgoztak értem, mindent beleadtunk. A For Your Entertainmentről is két nagyon sikeres kislemez volt, a Trespassing pedig egy nagyszerű album. Büszke vagyok rá, sokat tanultam általa, mert én is producer voltam az albumon. Sokat kísérleteztem a hangzással és még mindig kiállok mellette, nagyon szeretem!”

Sokat agyaltam rajta, hogy megcsinálom a 80-as évek albumot, a feldolgozásokkal, elhiheted. Nem vágtam rá azonnal, hogy „NEM”. De végül a szívem egyszerűen nem abba az irányba húzott. Beleástam magam a 80-as évek zenéjébe, de minél többet gondolkodtam rajta, rájöttem, hogy annak ellenére, hogy van pár 80-as évekbeli sláger, amiket imádok, ez nem igazán én vagyok. A 70-es, illetve a 90-es évek zenéje sokkal közelebb áll hozzám. Akkoriban már elkezdtem új dalokat is írni.

Például az album címadó dalának, a The Original High-nak a demóját már azelőtt elkezdtem, hogy leszerződtem volna Max-szel és Shellback-kel. Találkoztam egy producerrel, akitAccident-nek hívnak és felvettük a The Original High (dal)-t. Az legelső verziója egy kicsit másképp hangzott, mint amilyenné kiforrt. Emiatt a dal miatt voltam a legizgatottabb. Imádom az üzenetet a szövegben, az energiáját. Aztán később, mikor ezt a demót megmutattam Max-nek és Shellback-nek, ez volt az, ami arra inspirlta őket, hogy ebbe az egész projektbe belevágjanak.”

Hogyan született meg a Ghost Town és a kísérteties, új hangzás:

“Az akusztikus részében pár sor eredetileg egy másik dalhoz íródott. A zenei aláfestés is teljesen másképp hangzott. Nem volt ilyen minimális, borongós, kicsit bulisabb volt. Mikor már meg volt szerkesztve, lényegében kész volt, mind leültünk, meghallgattuk és mindenki egyetértett, hogy az éneklés nagyszerű, ami nagyon jól esett, jó volt hallani. Szerettem énekelni ezt a dalt, szerettem a szöveget, a dallamot, szeretem a bizalmasságát, hogy milyen közel enged, de a hangzás miatt nem voltunk annyira izgatottak, amolyan “jóóó, de ilyesmit már hallottunk” volt, “mi mást lehetne még?” kérdeztük. Beszélgettünk Max-szel az album különböző színeiről – addigra már kb 6 dal meg volt – és azt mondtam, hogy szeretnék többet csinálni abból, amit az Egyesült Királyságban és Európában hallottam, ami a House zene újjáéledése, ha úgy tetszik. Max kérdezte, hogy “Ó, ez bejön? Szívesen csinálnád?” én pedig mondtam, hogy egyszerűen imádnám!”

Munka Stockholmban:

Az első hónapban, amit kint töltöttem inkább csak kísérleteztem, mit is akarok csinálni zeneileg, ismerkedtem a dalszerzőkkel. Nagyon szabad volt a munka, dolgoztam egy csapat sráccal, akiket úgy hívnak The Wolf Cousins (Farkastestvérek), akik Max klikkjébe tartoznak, a stúdiójuk pedig tényleg a föld alatt van, azt mondtam, “Tényleg egy farkas odúban vagyunk, imádom!” Ezek a srácok királyak voltak, fiatalok, sok újító ötletük volt. A második hónapban az összegyűjtött/megírt dalokból szemezgettünk, akkor, ott nagyjából a mostanra összeállt album dalainak felével dolgoztunk.

Szeretek utazni, és mikor ez a lehetőség kopogtatott, készen álltam, hogy egy kicsit elhagyjam a várost, 14 éve élek Los Angeles-ben. (…) Nagyon hideg volt Stockholmban. Februárban voltam ott és nem igen sütött a nap. Nem sokat tudtam a svéd kultúráról, de le voltam nyűgőzve. Annyira liberálisan gondolkodnak. Lényegében az “Élni és élni hagyni” életfilozófiát követik, nem csámcsognak dolgokon, nyitottak, nem ítélkeznek. Jó hozzáállás! Nagy ott a tisztaság és az ételek is finomak, az emberek pedig nagyon aranyosak.

Érdekes volt, mert nem volt ott baráti társaságom, szóval, délelőtt 11-től, mondjuk este 6-ig dolgoztam a stúdióban és utána nem volt mit csinálnom, szóval egyedül voltam, egyedül fedeztem fel, jó élmény volt. Mint, ahogy mondtam, kirángatott a megszokott életemből és egy kissé elszigetelt pozícióba kényszerültem, ami jó volt, leírtam a gondolataimat, volt időm olvasni. Természetesen tartottam a kapcsolatot mindenkivel, kommunikáltam, de kaptam egy kis teret, hogy kitaláljam, mit is akarok ezzel az albummal üzenni. Koncentráltabb lehettem, megfigyeltem dolgokat és vissza is tekintettem az elmúlt pár évemre, így előre is tudtam gondolkodni. Érdekes helyzet volt.”

Madonna Ghosttown-ja és Adam Ghost Town-ja. Mi a különbség?

“Elhiheted, sokat járt az agyam, azon, hogy a két dalnak ugyanaz a címe! Mikor felfedeztem – addigra az én Ghost Town-om már be volt fejezve, sőt már mondogattam is, hogy szerintem ez lesz a visszatérő dal az albumról, az első, és az emberek egyet is értettek – egy mini, négy napos nyaraláson voltam Mexikóban, letelepedtem a laptopommal meg a Margarita koktélommal, valami király reggie zenét akartam hallgatni, szóval felmentem az iTunesra, nézem, kik jöttek ki új zenével…”ó, Madonnának van új zenéje”, imádom Madonnát, egy ikon a szememben. Ééés akkor nézem az új album dallistáján van egy szám Ghottown címmel. Azt gondoltam: „Most komolyan, erre mennyi esély volt? Mi a fene folyik itt?” *nevet* A reakcióm elég összetett volt, *nevet* írtam a menedzsmentemnek, hogy „Láttátok? Láttátok ezt? Most mit csinálunk?” És azt mondták, minden rendben lesz, mert a két szám annyira különböző.

Az övé, egy amolyan látomást kísérő szerelmes ballada, az enyém pedig egy létkérdést feszegető, kicsit gót fantáziaszülemény, szóval két teljesen különböző dal, amik csak az elnevezésen osztoznak. Az övé elég egyértelmű, az enyém metaforikus.

A leggyönyörűbb az albumban, az, hogy, ezúttal – jobban, mint eddig valaha – sikerült mindenki számára valami érdekeset belerakni. Alig várom, hogy mindenki hallhassa!”

JÚNIUS 16. – The Original High

A podcast adásába szintén nem került be, de Adam Brian May-ről is nyilatkozott:

“A Queen rajongóknak, akik ott voltak a turnén: Brian May gitározik az egyik számban az albumon, a Lucy-ban. Megmutattam neki a demót, ő pedig azt mondta: „Ó, imádom! Van pár ötletem!” Szóval megjelent és remek dolgokat tett hozzá a dalhoz, nagyon izgalmas volt!”