Queen & Adam Lambert interjú a Today Entertainment ausztrál Tv csatornán!

A Today Entertainment ausztrál Tv csatorna a Queen & Adam Lambert formációról beszélt, sőt interjút is készítettek velük, amiről korábban már láthattunk képet Instagramon. Az interjú fordítását itt olvashatjátok:

A műsorvezető, Richard Wilkins, jó reggelt kívánt a kedves nézőknek – azoknak akik 6:54-kor már fent voltak – bevezette az interjút és elmondta, hogy része lehetett abban az örömben, hogy láthatta a bandát fellépni az első ausztrál koncertjükön Perth-ben.

Műsorvezető: Ez egy amolyan kísérleti visszatérés a zenetörténelem egyik legjelentősebb zenekara számára, ami egy olyan fiatalembernek köszönhető aki az alapítótagok, Brian May és Roger Taylor életkorának kevesebb, mint a felét élte meg.

Brian: Sosem gondoltam, hogy így alakulhat, ha nem jön Adam és nem történik meg ez a természetes egymásra találás, akkor ez az egész nem válhatott volna valóra.

Roger: Ebben a férfiben megvan a kellő hangtartomány, a színpadiasság, karizmatikusság és a humor!

Adam: Jaj, srácok, elééég. *Adam itt szégyenlősen dülöngél, mire mind nevetnek* 😀

Brian: Elképesztő teljesítményt nyújt, még Freddie is kihívásnak tartotta volna…

Roger: Messze, messze túlteljesítette az elvárásokat! 😀

Brian: Még mindig vannak olyan pillanatok a színpadon, mikor játszok, és egyszer csak felnézek, hogy „Micsoda? Most komolyan, ezt tényleg ő csinálja?”

Műs.v.: Adam Lambert egész egyszerűen szenzációs, hiszen hatalmas cipőket örökölt a néhai frontembertől.

Adam: Rengeteg cipőt hoztam erre a bulira. *nevet*

Roger: Négy napig nem kell kétszer felvennie ugyanazt annyi van…

Adam: Mindenki ezt kérdezgette tőlem, hogy „Ugye, hatalmas cipőket kellett magadra öltened?”, szóval nagy cipőket hoztam. 😀

Műs.v: És az egész a legvalószínűtlenebb helyszínen kezdődött…[az American Idol színpadján]

Brian: Nem siettettünk semmit. Elfogadtuk a meghívást, amikor azt kérték lépjünk fel az American Idol két finalistájával, nagyszerű is volt. Aztán összenéztünk és azt mondtuk, „Hmm, ez  tényleg működhetne.”

Műs.v: Volt olyan időszak Freddie halála után, amikor úgy gondolták, hogy ezzel vége a csúcson töltött szédületes időknek?

Brian: Nos, igen, ez volt a helyzet. Roger és én is, mindketten úgy voltunk vele, hogy akkor ennyi volt, és nem volt gondunk ezzel a gondolattal, hiszen nagyszerű karrierünk volt, fantasztikus dalaink, de ezzel vége, már nem kell tovább csinálnunk. Aztán fokozatosan ráébred az ember, hogy vannak, akik még mindig hallani szeretnék azt, amit közösen és Freddievel alkottunk, amire büszkék vagyunk, és megfordul az ember fejében a „Mi lenne, ha…?”

Műs.v: [Briannek] Biztosan jó érzés lehet újra a kezébe venni ezeket a csodás hangszereket és újra játszani.

Brian: Nagyon élvezem! Megtiszteltetés újra nagyban játszani és Roger és én is olyan jól játszunk, mint bármikor ezelőtt, ha nem jobban, több rutinunk van már.

Műs.v: [Rogernek] Milyen leülni amögé a látványos felszerelés mögé és ezeket a számokat játszani? A lenyűgöző szerkezet kormányánál, mondhatni.

Roger: Nagyon jó érzés, pláne, hogy itt van velem ezen a turnén a fiam is, Rufus, ő is dobol, nagyszerű a fiammal játszani.

Műs.v: Olyan érzésem van, hogy valószínűleg ő [Freddie] is nagyon boldog lenne, ha látná, hogy a dalok tovább élnek és, hogy egy ilyen kedves fiatalemberrel csinálják ezt az egészet.

Brian: Igen, sokan jönnek a következővel, hogy „Vajon Freddie-nek tetszene?”, semmi kétségünk afelől, hogy imádná! Szerintem még irigykedne is egy kicsit a díszletre. *nevet* 🙂

Adam: Az emberek mondhatják, hogy „Ez már nem ugyanaz! Ő nem Freddie.”, és ezek nagy igazságok, tényleg nem ugyanaz és nem Freddie vagyok, és tisztában is vagyok ezzel.

De tudod, ez a két elképesztő zenész még mindig színpadra akar lépni, szórakoztatni akarják az embereket és szerintem megvan a joguk hozzá, ezekbe a daloknak pedig újra életet kell lehetni, mégpedig az alapító tagok által.

Nagy megtiszteltetés, szerencsésnek mondhatom magam. Biztos vannak a közönségben szkeptikus nézők is, de sokszor úgy érzem, sokakat meg tudunk győzni, és ez egy saját kis győzelem, olyan, mintha, tényleg Mi Lennénk A Bajnokok [We Are The Champions]. *nevetnek* 🙂