“Adam életre kelti a Queen dalait” – beszámoló

Ez így igaz, hiszen Adam számtalan pozitív kritikát kapott a Queen-nel közös turnéja miatt, így nem meglepő, ha egy oldal dicsérő szavait olvashatjuk kedvencünk produkciójáról. A Perth Now oldal is megosztotta beszámolójába foglalt véleményét, kritikáját, aminek fordítását itt elolvashatjátok!

perth

Már az elején szögezzük le, hogy Adam Lambert nem Freddie Mercury.

De, ha olyasvalakit keresel, aki a rock történelem legkitűnőbb, leghencegőbb és vitathatatlan vokális ügyességgel ellátott legnagyobb frontemberhez hasonlítható, aligha találsz az American Idol egykori sztárjánál jobbat. Attól a pillanattól, hogy megjelent a teltházas Perth Aréna előtt, a Queen ausztrál turnéjának első estéjén, a George Michael “Faith” korszakát idéző ruhába öltözve és a reflektor fényeibe feltűnve, Lambert uralta a közönséget.

Vonult, pörgött, szórakozott, dalt csatolt dal után, amíg a tiszteletreméltó rock zenekar fennmaradt tagjai, a gitár guru, Brian May és Roger Taylor dobos, nyilvánvaló örömöt sugároztak.

Függetlenül attól, hogy a “Stone Cold Crazy” dalszövegét ‘kiköpte’, az “Another One Bites the Dust”-nak táncikált, elhelyezkedett és legyezte magát egy kanapén a “Killer Queen” alatt, megdolgoztatta a közönséget, ami őrülten tört ki a “Somebody To Love” miatt, vagy a lézerekben állva énekelte az olyan erőteljes balladákat, mint a “Who Wants To Live Forever”, Lambert tökéletesnek bizonyult, hogy életre keltse a Queen dallistáját azok számára, akik soha nem láthatták a húsvér Mercury-t.

Megfelelően állja meg helyét a Queen + Adam Lambert turnén, az új srác nem lopja el teljesen a mennydörgést az eredeti zenekar tagjaitól. May, a még mindig lenyűgöző hamvas fürt-sörényét lengetve, rengeteg dolgot mutat még, amiért megszokottan, minden idők legjobb gitárosának tartják, csontropogtató riffekkel és azokkal a perzselő, eltéveszthetetlen szólókkal, amik a “Fat Bottomed Girls” és az “I Want It All”-ban csendülnek fel. És Taylor, Rufus fiát rendkívülien támogatva, szégyent hoz azokra a férfiakra, akik fele annyi idősek mint ő, viharos ütőket küldve a dobokra.

Minden pillanat ragyog velük. May lenyűgöző és emocionális volt, akusztikus gitárjával felfegyverkezve, ahogy belekezdett a “Love Of My Life”-ba, a közönséget invitálva, hogy “csináljátok Freddiért” és ezt követte az eltipró dal, a ’39, a klasszikus “Night At the Opera” albumról. Hasonlóképpen, Taylor is főszerepet kapott egy másik Mercury előtt tisztelgő dalban, a “Days Of Our Lives”-ban, és lenyűgözően énekelte a David Bowie részeket az “Under Pressure”-ben. Együtt, harmóniájuk Lambert mögött kifogástalan volt.

Okos módon, az eltávozott, nagyszerű Mercury egész végig nem volt távol a show-tól – számos tisztelgő videó tűnt fel a kivetítőn róla és Adam is elismerte, hogy a Queen eredeti frontembere nélkül nem lehetne ő itt. Szintén örömteli volt látni az archív felvételeken John Deacon-t, aki valamilyen módon feledésbe merült és aki 1997-es nyugdíba vonulásáig basszusgitáros volt, valamint olyan dalok megalkotója, mint az “Another One Bites The Dust” és az “I Want To Break Free”.

A pörgős, szexi “Dragon Attack”-ot leszámítva – Lambert személyes kedvence és külön kérése – a show dalok kavalkádja volt, és a vegyes korosztályú közönség megízlelhette a dalok időtlenségét. És két óra után, még mindig bírták, előadták a csodálatos finálé dalt, a “Bohemian Rhapsody”-t (igen, azok a képkockák videót alkottak), majd jött az egy-két ütéssel kiütő ráadás, a “We Will Rock You” és a “We Are The Champions”.