“Olyan szórakoztatóiparban akarok élni, ahol nem számít a szexualitás!”

Elhoztuk nektek a huffingtonpost.com cikkének fordítását, melyben Adam Freddie Mercury örökségéről és a meleg popsztárként megélt harcairól mesél.

Adam Lambert számára a Queen-nel körbeturnézni a világot egyszerre jelenti életének legnagyobb nyarát és karrierjének mérföldkövét is.

A 32 éves popsztár azután robbant be a köztudatba, hogy a legendás banda egyik slágerét, a Bohemian Rhapsody-t énekelte el az American Idol nyolcadik évadának válogatóján, 2009-ben. Nagyon hamar a közönség kedvence lett. Habár ezüstérmesként végzett a műsorban, Lambert azóta is rengeteg inspirációt merít a Queen megboldogult frontemberének energiáiból és erejéből, amit a zenéihez is felhasznál.

Persze van egy jelentős különbség köztük: a médiában megjelent, szexualitásáról való töprengéseket Lambert a Rolling Stone magazinban tisztázta, rögtön az Idol után. Ezzel szemben Mercury – akiről felváltva közölték azt, hogy meleg vagy biszexuális – sosem tette meg ezt nyilvánosan élete során.

“Ahogy én értelmezem, Freddie-nek időbe telt megbékélni a szexualitásával, de egyszer sikerült neki… Olyan időkben élt, amikor ez a dolog egy híresség vagy rocksztár esetében elfogadhatatlan volt” – mesélte Lambert (aki jelenleg a harmadik stúdióalbumán dolgozik) a The Huffington Post-nak egy interjú során.

Lambert élő előadásai a gitáros, Brian May, a dobos, Roger Taylor, az ütőhangszereken játszó Rufus Tiger Taylor, a basszusgitáros, Neil Fairclough és a billentyűs, Spike Edney oldalán bizonyára meghódították az idősebb Queen rajongókat is – hiszen az “Egyszer Az Életben” turné távolabbi vizekre is evez, miután felvillanyozta a közönséget Los Angelesben, New Yorkban, Bostonban és más amerikai nagyvárosokban.

“Talán ez egy lehetőség a legnagyobb rajongóknak, akik imádták Freddie-t hogy nyitottabbá váljanak és azt mondják, ‘Oh igen, most már Adam énekli ezeket a dalokat, aki nyílt és őszinte és szerintünk ez rendben van, mert nagyon szerettük Freddie-t.’ Szerintem így könnyebben érzik magukat,” mondja.

Továbbra is vállat von az olyan utálkozók kritikái hallatán, akik úgy gondolják, Lambert coming out-jának már az American Idolban meg kellett volna történnie (pont úgy, mint a 2014-es döntős, M.K. Nobilette esetében is) és nem kellett volna várnia addig, amíg véget ér a verseny.

“Nyíltan felvállaltam magam, amikor a műsorban szerepeltem, így teszek 18 éves korom óta, mondta Lambert. Ha akkoriban vizsgálgatták volna a magánéletem, ez is kibukott volna. De egy buborékban óvtak minket. Nem interjúzhattunk, nem volt hozzáférésünk a közösségi oldalakhoz. Szóval tényleg semmi lehetőségem nem volt, maximum annyi, hogy a dal végeztével átugorjuk a zsűri értékelését és beköszönök, hogy ‘Helló srácok, meleg vagyok.’

Azt is hozzátette: “Meg akartam nyerni ezt a kibaszott műsort. Jól akartam teljesíteni, akkor, azon a helyen. Másképpen nagyon-nagyon kemény lett volna és akadályozva lettem volna. Igazán azt akartam, hogy a hangom legyen az a dolog, amire figyelnek az emberek.”

Habár Lambert nem látja a Queen-nel közös szerepét abban, hogy az LMBT közösségekkel kapcsolatosan felszólaljon – “Nincs más üzenetem, csak annyi, hogy fontos az egység, a szerelem és az identitás” -, ez nem azt jelenti, hogy kevésbé érdekelné a téma. Nemrégen állt össze az AT&T-vel a 2014-es Live Proud kampányhoz, ami az LMBT közösségekre fókuszál. Emellett olyan sztárokat dicsér, mint Sam Smith és Frank Ocean, akik azután is ostromolják a slágerlistákat, hogy a szexualitásukról meséltek.

“Szeretnék egy olyan szórakoztatóiparban létezni, ahol nem érdekes a szexualitásod, mondja. Látjuk a munkánk eredményeit, amit véghezvittünk és ez izgalmas.”

Habár Mercury sosem vallott szexualitásáról a nyilvánosság előtt, Lambert úgy véli, a mai sztárok ennek ellenére is egy igazi úttörőnek tartják az 1991-ben HIV/AIDS-ben elhunyt énekest.

“Lehet, hogy Freddie nem vallott a szexualitásáról, de annyi biztos, hogy ő egy különleges ember volt. Merész volt, nem félt kockáztatni, kiállt a színpadra és azt csinált, amihez kedve volt és nagyon érdekes módon közelítette meg az egyéniség fogalmát.”