Queen + Adam Lambert: Varázslat! – beszámoló

A július 1-én San Jose-ban lezajlott Queen + Adam Lambert show sokaknak varázslatként hatott az életükben. A GarnettResearch.com oldalról hoztuk most el nektek egy igen megható, szép és részletes élménybeszámoló fordítását.

sanj

Nincs elegendő jelző a Queen & Adam Lambert San Jose-i show leírásához. Brian May, Roger Taylor és Adam Lambert egyesített zenei zsenialitásuk bűbájt szórt a közönségre egy két és fél órás látványos show keretein belül.

Negyvenöt perc telt el a bejelentett kezdési idő óta, és egy hangtechnikus épp az órájára tekintett. A türelmetlen közönség kezükkel és lábukkal a “We Will Rock You” dal introját dobolta. Válaszként, a zene elkezdődött, az aréna oroszlán módjára üvöltött fel, és a lila Queen logó lepel lehullott. A show elkezdődött.

Sötétbe burkolózva a színpadon, a Grammy-jelölt Adam Lambert méltóképpen és hevesen belekezdett a méltó, “Now I’m Here”-be. És tényleg ott volt. Kigyúltak a fények, és Ő úgy vonult be a színpadra, akár egy rock sztár, fekete szegecselt bőrdzsekibe, bőrnadrágba öltözve, kesztyűvel és aranyozott napszemüveggel kiegészítve. Ez volt az első ruhaösszeállítás, amit még néhány ruhaváltás követett. Az arcképe betöltötte a képernyőt, ami egy óriási kivilágított fém körbe volt helyezve, és ami lényegében a ‘Q’ betű egy részét formálta meg a színpadon. (A második színpadra vezető, a közönség közé beékelődött, kivilágított kifutó a többi részét, tehát a ‘Q’ betű farkát). Lambert az ő lélegzetelállító hangjával mindvégig uralta a színpadot. Úgy tűnt, mintha élete nagy részét Brian May mellett töltötte volna, aki közvetlen közelében rázta fel a hangulatot, vigyorogva, mint egy fakutya.

Ez után, a Queen belevágott a “Stone Cold Crazy”-be, May kemény és észbontó gitárjátékával. A zene tömör és heves volt, és mindenkit magával ragadott. Lambert teste a mikrofon állványon tekergőzött (a közönség örömére), vonult, körbetombolta színpadot, miközben könnyedén elkapta azokat az őrülten gyors és csavaros dalszövegeket.

Ahogy belekezdtek a “Fat Bottomed Girl” dalba, nagyszerű kilátást közvetített May gitárjára szerelt kamera. Ez megadta azt az érzést, mintha a gitárja tetején ültél volna, miközben nézed a fogólapon fel-le játszadozó ujjak varázslatát. A kifutón Brian-nel találkozván, Lambert letérdelt és egész közel hajolt a kamerához, fergeteges képet eredményezve a kivetítőn. A szórakozás folytatódott, egy hullámvasút utazást (tarts ki!) éltél át, ahogy May elindult lefelé a kifutón. Néhányszor megállt és kitartotta a kamerát a gitárnyakról, átlengetve a közönségen. A vidám arcok a Q-alakú képernyőre vetítődtek. Egy újabb utat tettél, vissza a fő színpadra és Brian Taylor-ra irányította a kameráját.

Mit gondolt a közönség Adam Lambert-ről? Épp azelőtt, hogy elkezdték volna a “Love Kills” című dalt, May megkérdezte: “Mit gondoltok az új fiúról?” Az aréna mennydörgő üvöltésbe és tapsviharba tört ki, ami úgy tűnt örökké tartani fog. May arcán megjelenő elismerő csodálatot és hatalmas mosolyt, amit Lambert irányított, mindenki átérezte.

Queen és Adam Lambert határozottan hozták a formájukat, uralva a színpadot és a közönséget minden egyes dalukkal. Viszont, minden setlistben szereplő dal átnézése egy kisebb könyv lenne, ezért itt van inkább néhány kiemelt dal felsorolása, amit ezek értékelése követ majd: Crazy Little Thing Called Love, Seven Seas of Rhye, ’39 (May a vokálnál), Love of My Life, These are the Days of Our Lives, Under Pressure (duett Taylorral), I Want It All, Don’t Stop Me Now, Radio GaGa, Another One Bites the Dust, In the Lap of the Gods, Tie Your Mother Down, The Show Must Go On, Somebody to Love.

Killer Queen
Lambert tehetségét átadta egy lehető legreatívabb módon előadott dalnak, átsugározva ezt a tábornak. Testhossz rojtos, csillámmal és apró tüskékkel díszített kabátot, szűk fémes nadrágot és magas talpú csizmát viselve, Lambert elnyúlt a lila bársonyos kanapén, ami a második színpadon kapott helyet. Lambert úgy pózolt, akár egy Glam Rock Díva egy szexi fotózáson, amiközben csábítóan énekelte a “Killer Queen”-t. Brian May újra elindult felé, gitáron játszva, hogy lássa, mi a helyzet Lamberttel. Adam elkezdte lehűteni magát egy gyengéd aranyozott legyezővel, ivott a pezsgős üvegből, és megvillantotta a milliókat érő mosolyát. Ezután vicces módon bemutatta, hogy egy része teve, a másik része viszont szökőkút, aki kecsesesen pezsgő boltíveket köpköd a színpadra és a közönségre egyaránt, és aligha mondhatni, hogy Brian kimaradt ebből. Mindezt befejezi az első sorban tomboló emberek pezsgővel való locsolásával, azok nagy örömére.

Love Kills

E dal érdekében, a trió a második színpadon volt a meghitt érzés miatt. Lambert és May egymás mellett ültek, Taylorral a hátuk mögött a doboknál. Lambert bronz-fémes nadrágban, egy fekete ingben, fekete mellénnyel kiegészítve mutatkozott. Mindenek előtt, Lambert megkéri a közönséget, hogy ezt Freddie Mercurynak adják át (amit ők meg is tesznek). Miután a tapsvihar elhal, elmagyarázza, hogy Mercury a “Love Kills”-t néma filmnek írta, a “Metropolis”-nak és elmeséli, Brian elküldte e dalnak a nem-diszkós változatát. Lambert majd figyelem központjába helyezi May szép, lenyűgöző és dicsőséges teljesítményét is. Adam erőteljes magas és alacsony hangterjedelme, nyers érzelmekkel párosulva képes libabőrt előidézni.

Who Wants To Live Forever

Egy hatalmas csillogó diszkógömb alatt, lézer fényekkel megzavarva énekelte a “Who Wants To Live Forever”-t, lenyűgöző és lelket hordozó vokállal, ami operával határos pillanatokat idéz elő. Minden egyes hangból áramlott a szívszorító őszinteség. De úgy érződött, hogy némileg visszafogta magát néhány olyan helyen, ahol rendelkezik kellő hangterjedelemmel. Talán szándékos volt, mert az ő értelmezésének szépsége az, hogy szereti a dalokat változtatni minden egyes éneklésnél. Vagy az is lehet, hogy megőrizte és védte a hangját a többi elkövetkezendő showra. Akármi is az oka, ez egy olyan előadás volt, ami mélyen megérintett.

Bohemian Rhapsody

A legjobban megmozgató része a shownak az Adam és Freddy “Bohemian Rhapsody” duettje volt, amit egy videóval tettek lehetővé. Lambert a főszínpadon kezdte, amit a énekkar videója követ (ami nem lehet élőben reprodukálni a dal többrétegű vokális sáv rögzitése miatt) kivetítva a “Q” képernyőre. Majd megjelent az életnagyságnál is nagyobb Freddie. Éljenzés visszhangzott az arénában. Freddie és Adam a saját stílusukban énekelték a dalt. Ahogy Freddie befejezte a dalt, Lambert felment a kör alakú képernyő elé, magasba emelte a mikrofonját tartó kezét és Freddie arcába tekintett. Nagyon szép pillanata volt a hódolatnak.

Brian May Guitar Solo – Last Horizon

Brian May gyönyörű gitár szolója, a “Last Horizon”, mondhatni, nem erről a világról való. Tökéletesen volt megrendezve. Ahogy elindult a főszínpadról, körülvették a kék lézer fényei. Lassan elindult a kifutón, majd át az oldalsó lépcsőig és vissza a kis színpadra, a lelked mélyére sétálva. A hangok síró kiáltásai becsomagoltak és egy teljesen más helyre, más időbe szállítottak. Ezer fehér pötty hullott Dr. May körül, mint aki méltó lenne, hogy a csillagok közt járjon. Csak úgy, ahogy gondoltad, sodródtál, de May visszarántott a Földre hangos, vad és őrült riffekkel. Brian fenomenális játéka 14 percig tartott, amit látnia kéne minden rock gitárosnak. Ő tényleg a mester.

The Drum Battle

Roger Taylor és a fia, Rufus “Tiger” Taylor, egy csodálatos “dob csatára” vitte a közönséget, ami megmutatta hihetetlen tehetségüket. Roger a kisebb színpadon kapott helyet, Rufus viszont a fő színpadon. Tekintsük döntetlennek. Rufus bebizonyította, hogy nem esett messze a fától, és úgy is néz ki mint a fiatal Roger. De ő a maga módján dobtehetség, és remélhetőleg egy nap saját bandájával láthatjuk majd egy turnén.

Encore

A sok lelkes bíztatás után a közönség részéről, akik tengerként hullámoztak a világító telefonjaikkal, a Queen ráadással készült a színpadra. Az első a “We Will Rock You” dal volt, ami Adam koronázási dalaként mutatkozott. Adam a színpadra a leopárdmintás öltönyében érkezett, egy nagy gyémántokkal díszített koronát viselve, ami egy királyként tüntette fel Őt. Vagy egy Királynőként. Ez emlékeztet az 1986-ba lezajlott Wembley-i koncertre, amikor Freddie büszkén lépdelt a színpadra a show végén, királyi vörös bársony koronát és palástot viselve. Mint záró hangokként felcsendült a “We Are The Champions” dal, ami az arénában akkora tapsvihart, éljenzést, örjöngést váltott ki, hogy majdnem leszakadt a plafon. May, Roger és Lambert meghajoltak a jól megérdemelt vastapsot követően.

A Queen frontember szerepének vállalása hatalmas kockázattal jár mindenkinek, de Adam Lambert, a képzett énekes, ragyogóan megtette ezt, anélkül, hogy Freddie Mercury próbáljon lenni. Adam könnyedén, hihetetlen “vokális akrobatikával” énekelte a Queen dalokat. Magabiztosan, nyugodtan és a közönségtől nyert energiával tette mindezt.

Adam Lambert teljesen új értelmet hozott a Queen válogatott dalainak és szeretett klasszikusainak. És ez a zsenialitás, ami ennek a shownak a rezgését is adta. May and Rogers helyesen tették, hogy bizalmukat Lambertbe fektették, hogy Ő tökéletes frontembere legyen a Queen-nek.

Tanácsolom nektek, hogy tegyétek félre az előítéleteiteket és rohanjatok, ne sétáljatok, hogy erre az “egyszer az életben” eseményre jegyet szerezzetek. A Youtube videók nem teszik ezt a showt vagy Adam hangját méltányossá. Át kell élned ezt élőben. És mikor átéled, Queen és Adam Lambert feldobja a világod.