3 Queen & Adam Lambert turné állomásból 2 letudva! Élménybeszámoló!

Ezúttal egy olyan rajongó ( blogger neve: MyShinyThoughts) beszámolójának fordítását hoztuk el nektek, aki VIP OnStage jegyet vett a koncertre, ami amellett, hogy színpadra szóló helyet, hanem egy színfalak mögötti körbevezetést, valamint egy ajándék pólót is kínál.

Andy, az idegenvezetőnk, aki asztalosként dolgozott korábban, elmondta, hogy ő és még 45 másik srác felel a díszlet és a színpad összerakásáért minden este, valamint a színpad kellékeit is ők szerelik szét a koncert végén. Elmondása szerint a hatalmas Q betű, ami kivetítőként is szolgál rohadt nehéz lehet! Ez a 46 emberből álló kis csapat az ausztrál állomásokon is a bandával tart majd. Ők a 14 busz egyikében utaznak, míg Adam, Roger és Brian (valamint a zenekar többi tagja és a kíséretük) magánrepülővel utaznak egyik állomásról a másikra, általában a koncert befejeztével már indulnak is a reptérre de biztosak lehettek benne, hogy nem verik nagy dobra.

Andy körbevezetett bennünket és bemutatott a csapat számos tagjának. Nagyon élénk kis társaságnak bizonyultak és úgy tűnt imádják a munkájukat-ki ne imádná!? Azt is megtudtam, hogy a színpadon használt nagy kivetítő 1 millió pixelből áll, valamint, hogy Brian sok olyan gitárral utazik, amik már akkor megvoltak neki, amikor a banda karrierje elején jártak.

Andy arról is beszélt, milyen intelligens úriember Dr. Brian May és, hogy Anglia most már bármikor lovaggá ütheti, csak idő kérdése. Nagy dícsérettel beszélt Rodgerről és Adamről is, elmondta, milyen barátságosak és nagyon jó nekik dolgozni, mindig üdvözlik őket és gyakran leállnak beszélgetni a személyzettel.

Végül bevezetett minket a VIP gödörbe, ahol elmondta, hogy “még véletlenül sem lehet az előadókhoz nyúlni”“most szórakozik velünk?”

A VIP gödör a színpad bal oldalán található egy “sikító”  mellett. (A sikítók azok a kis fém lejtők, amiken a fellépők fel-és le közlekednek a színpadon, ha egy fellépő fel-, illetve leszalad rajta a tömeg általában sikít, innen ered a név. –nem a két szárnyról van szó, ahova Adam énekelni is felmegy az előadások alatt-a szerk.) 10-en voltunk a “gödörben” én az első sorban ültem, pont a “sikító” mellett.

Az innen készített fényképek mind oldalnézetből vannak, de ez nem volt probléma, élőben egészen elképesztő volt a kilátás, főleg, mert Adam “víz állomása” a gödör mellett helyezkedett el. A VIP tásaim többsége verseny nyertes volt (a kis szerencsés ördögfiókák) Ebből a kis csoportból csak ketten találkoztak Rodgerrel és Briannel, mégpedig egy Fehér Kalap Ceremónia keretein belül, egy Calgary hagyomány, mint kiderült, ahol is a két zenészt fehér cowboy kalapban mutatták be nekik. Adammel nem találkoztak. (Még a körbevezetés előtt elmondták, hogy ha találkozunk is a banda tagokkal, akkor az a véletlen műve lesz, mert mind az öltözőjükben vannak, készülnek a show-ra.)

Mellettem egy kedves, igen telt keblű, szőke hölgy ült, aki igencsak kitöltötte az elragadó ruhát, amit viselt. (Ennek kicsit később lesz még jelentősége.)

Talán elfogult vagyok, de az Edmonton-i tömeg hangosabb és izgatottabb volt, mint a Calgary. (A rajongó az Edmontoni koncerten is részt vett, ez volt a második, és még vár rá egy Vancouver-i Queenbert show.-a szerk.) Edmontonban az emberek dübörögtek, énekeltek, így várták a bandát, a hangzavar megtöltötte a stadion levegőjét és ez látszott is a banda tagjainak arcán, mikor felment a függöny. Ahogy Adam írta a koncert után Twitteren: “Köszi Edmonton. Srácok, nagyon fel voltatok tüzelve! ;)”

Mivel úgy tűnt, hogy a Calvary tömeg hajlandó türelmesen várni, egy egy elszórt füttyentés kíséretében, megkérdeztem az új szőke barátosnémet, hogy ő nem gondolja e kicsit halknak a tömeget? Azt felelte, hogy a többi városhoz képest egy meglehetősen zárkózott kis tömeg gyűlt össze. (A barátja egy híres előadóművész zenekarában játszik, szóval gondoltam, hihetek a szavának.)

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy Calvary nem őrült meg, mikor végre felhúzták a függönyöket. Adam bomba formában volt és mindent beleadott! Rengeteg érzelemmel énekelt és a tömeg reagált erre. Az állomások közti szabadnap egész biztosan jót tett a hangjának, ez érzékelhető volt a “vokális akrobatizálásában”, olyan ragyogó magas hangokkal játszott, amilyenekkel Edmontonban nem kísérletezett. Brian May, Roger Taylor, Neil Fairclough, Spike Edney és Rufus Taylor a koncert egy pontján mind odajöttek, hogy köszönjenek, és elég közel voltak hozzánk ahhoz, hogy akár meg is érinthettük volna az arcukat, de rendesen viselkedtünk. (mertünk volna mást tenni, mikor a biztonságiak “megfenyegettek”, hogy kitesznek minket a koncertről, ha nem így lesz, hahaha!)

Rodger és Taylor egyszerűen ragyogóak voltak, a megható dalaik és a nosztalgikus videóik Freddie-ről és a fiatal önmagukról sokak szemébe csaltak könnyeket, ebben biztos vagyok. Brian gitárszólója, habár kicsit más volt, mint az Edmonton-i, ugyanolyan profi munka volt, mint Rodger és Rufus dobpárbaja.

Adam szintén tudomást vett rólunk, mikor vizet inni ment, integetni kezdett és szélesen molyosgott, igen, volt ájuldozás. Haha. A ’Somebody To Love’ alatt odajött hozzám és a szőke barátnőmhöz és odatartotta a mikrofont a szánk elé. Ha azt várta, hogy énekelni fogunk, márpedig nagyon úgy tűnt, hogy erre vár, hát nem történt meg. Elnevette magát és elkezdett viccelődni a kedves, bögyös barátnőmmel, (csak a rend kedvéért, Adam szóhasználata sokkal színesebb volt) hogy, aki ilyen keblekkel van megáldva, annak tudnia kell énekelni. Erre hangos nevetésben törtünk ki, erre ő megpördült a tengelye körül és befejezte a dalt. A koncert után Spike kezet rázott velünk, Rufus Taylor pedig odaadta az egyik dobverőjét a szőke hölgynek. (Lassan már kész gyűjteménye lesz.)

A színpadról nézni a koncertet elképesztő élmény volt, örülök, hogy bevállaltam (itt „bevállalás” elsősorban az anyagi nehézségekre utal). A fényképek, amiket készítettem, mint mondtam oldal nézetből vannak, a videofelvételek feltöltésével gondjaim akadtak.

3. állomás Vancouver-jövök!!!

image30 img_1815 image23 image21 image16 image17 image19 image20 image15 image12 image10 image7